Kövér László szerint az ország

Köteles beszédet Kövér Lászlótól is meghallgatni az ember így negyven nappal a választások elõtt. Megtettük, s a másfél órás mûsor végén már sejthetõ volt, miért próbálja eldugni a Fidesz a választók elõl második emberét. Az ismerõs panelekbõl építkezõ elõadás úgy hatott, mintha egy vidéki politechnikatanár olvasná elsõ látásra Csurka István valamelyik beszédét. 

Kövér doktor egyszerû üzenetekkel operál: Az Orbán-kormány alatt felfelé ívelt az ország, az elmúlt négy évben lefelé ível. A polgári kormány víziót adott az embereknek, a Gyurcsány-programban nincs semmi új: a négy évvel ezelõtti Medgyessy-program zsugorodott, rohadt változata. Azt ígérték, ingyen lesz minden, ehhez képest „csak a kutyagumi van ingyen”. 
A Fidesz a 2004-es kettõs népszavazás kudarcát követõen határozta el, hogy ideológiai kérdésekkel többé nem kampányol. Kövér László fegyelmezetten követi a párt utasításait: „Most ne az Isten, haza, család legyen a meggyõzés eszköze, hanem az, hogy rosszabbul élünk” – oktatja idõskorú hallgatóságát. 
Hétfõ este a jászberényi Fidesz-szimpatizánsok is élõben hallhatják, hogy „ezek” négyezermilliárddal növelték az adósságot. „Ez több, mint amit a komcsik vettek fel a Kádár-rendszerben, s ami a legfelháborítóbb, hogy ugyanazok a brigantik kiállnak, és azt mondják: nem probléma.” 

Rákosi, Sztálin, Szamuely

Kövér szerint „ezek” a következõ bûnöket követték még el (a teljesség igénye nélkül): elkockázták a jövõnket, a kisemberek zsírján híztak meg, Szanyi– Szamuely kuláktalanítási akciója azt végzi be, amit Rákosi és Sztálin nem tudott, ötszázalékos kisebbség terrorizálja az országot, hideg fejjel, mérnöki precizitással verik szét az oktatást, eladósítottak, eladtak, föléltek, módszeres félelmet keltenek. 
Pihenésképpen emlékezzünk, mi mindent kaptunk ezzel szemben az Orbán-kormánytól, Kövér László válogatásában: emelkedõ gazdaság, csökkenõ munkanélküliség, csökkenõ vállalkozói terhek, csökkenõ államadósság, csökkenõ infláció és háromszázhúszmilliárd forint tartalék az államkasszában. De ez mind semmi, a legfõbb érdem ugyanis az, hogy mindenki fölemelt fejjel járhatott, „gondoljunk csak a millennium méltó megünneplésére”. Az Orbán-kormány legnagyobb érdeme az, hogy az emberek elhitték, vége a hét szûk esztendõnek – értékelt az Orbán-kormány minisztere. 
Kövér a kívánatosnál egy leheletnyivel gyorsabban beszél, idõnként makog, ráadásul ritkán tart hatásszünetet. Így aztán nem csoda, hogy az elsõ közbetapsolásra kerek harminc percet kell várni. Ám õt ez cseppet sem zavarja. Sorolja a betanult paneleket, ugyanazokat a vicceket szórja Nyírbogáton, mint Jászberényben. A honvédelmi miniszterrõl például azt, hogy a Juhász Ferenc által mûvelt politikához képest „a trianoni békediktátum egy fegyverkezési program volt”. Kövér szerint a magyar hadsereg képtelen megvédeni az országot, külsõ segítséget viszont nem várhatunk, mert az USA úgy lép át a NATO-n és az ENSZ-en, mint a koszos lábtörlõn, ha érdekei azt kívánják. 

Kádár, Apró, Dögei

Természetesen Gyurcsány Ferenc is megkapja a magáét – bár a tudósítónak az az érzése, mintha a közönség feleannyira sem gyûlölné, mint a szónok. 
Kövér doktor szégyelli, hogy Gyurcsány a földije, hogy õ is pápai gyerek. „Õ nem magyar miniszterelnök, hanem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke” – definiálja a miniszterelnök jogállását, majd több ízben is a „Kádár, Apró, Dögei meg a többi szemétláda” szövegkörnyezetbe helyezi. 
„Miért kell eltakarodniuk?” – kérdezi a Fidesz választmányi elnöke. Ennek nyilván ezer oka van, az idõ rövidségére való tekintettel az est folyamán azonban csak néhány tucattal szembesülünk: „Akárhová nyúlunk, csak a leépülést, pusztítást, rombolást látjuk, reggelig lehetne sorolni az anyagi kártételeket, de a legnagyobb kárt a lelkekben tették.” Kövér Lászlónál konkrétan az jelentette az utolsó cseppet a pohárban, amikor Gyurcsány azt mondta: „a magyar fiatalok menjenek a fenébe”. Gyurcsány egyébként arról beszélt, hogy a fiatalok nem eléggé mobilisak. 
De röppenjünk vissza Jászberénybe, mert Kövér László éppen az SZDSZ-re mér csapást: véleménye szerint a szabaddemokraták annyiban rosszabbak a szocialistáknál, hogy õk tudatosan teszik tönkre az országot. 

Gyurcsány, Magyar, féldeci

A kisebbik rossz „MSZP-nek se istene, se hazája”, vezérlõelve az, „amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra”, míg „Magyar Bálint beengedi a drogkereskedõket az iskolába”, „az SZDSZ-nek nem az állammal van a baja, hanem a magyar állammal”. „Nehogy már az ötszázalékos csík húzza a repülõt” – összegez a szónok a tõle megszokott árnyalt stílusban. Kitüntetõ figyelme feltehetõen összefüggésben áll a szabaddemokratáknak mért parlamenti bejutással, ami a jelen állás szerint egyben a Fidesz újabb vereségét is jelentené. „Nem babra megy a játék.” Bár a 2002-es vereség okai között Kövér továbbra is a választási csalást említi elsõként, és elismeri, hogy sokáig dühösek voltak a pestiekre, illetve a lakótelepen élõkre (eredetileg: panelprolikra), meglepõ fordulattal úgy fogalmaz: bennük volt a hiba, mert nem tudták megszólítani a bizonytalanokat, miközben a szocik háromszázezer új szavazót vittek az urnákhoz: „Azt mondták nekik, ez itt a fülke, ide behúzod az X-et, és kapsz egy felest.” 
Kövér szerint – és ez a másfél órás mûsor záróakkordja – „ha ezek kapnak még négy évet, talán tényleg nem marad más választásunk, mint elvándorolni”.

 

 

 

Véget vet a vadkapitalizmusnak

Mivel a Fidesz nemzeti konzultáció sorozatán az derült ki, hogy az embereknek leginkább a vadkapitalizmusból van elegük, Orbán Viktor azt ígéri: hatalomra jutása esetén véget vet a vadkapitalizmusnak, és szociális piacgazdaságot épít. 

Székesfehérvár, szerda délután: a Fidesz programalkotó beszélgetése ugyanabban a sportcsarnokban zajlik, mint a négy évvel ezelõtti kampánygyûlés. Sok a hasonlóság: akkor is, most is rövidfilm idézi a Fidesz történetét, akkor is, most is a nézõtéren látjuk Orbán Viktor szüleit, testvéreit, akkor is, most is sokan vannak, akiknek csak a csarnok elõtt jut hely. 
A fõszereplõ is ugyanaz a személy, mégis, micsoda különbség. A négy évvel ezelõtti félistenhez képest egy szimpatikus, földközeli politikus beszél, aki jól ismeri az emberek napi problémáit, kitûnõen felkészítették a helyi ügyekbõl is, ráadásul évtizedes összefüggésekben vázolja a helyzetet. 
Bár sokak szerint a „rosszabbul élünk” kampánnyal a Fidesz a választók irigységére játszik, Orbán beszédét hallgatva ezt nehéz tetten érni: 
– A nyolcvanas évektõl kezdve a beteg gazdaság talpra állítása érdekében megengedték a rendes munkaidõn túli gmk-zást, vagyis engedélyezték az önkizsákmányolást. A rendszerváltás ebbõl a szempontból csak annyi újat hozott, hogy azóta nemcsak engedélyezik, hanem kifejezetten ösztönzik az embereket az önkizsákmányolásra. Ennek azonban fáradság, elidegenedés, feszültség, kiégés az eredménye, ami hosszú távon tönkre teszi a családot, a magánéletet is. Mindeközben az emberek azt látják, hogy becsületes munkával nem lehet elõrejutni – mondja a pártelnök, majd a valóságos tömegproblémát szembeállítja a spekulációval szerzett vagyonokkal. 
Az emberek azt várnák, hogy az állam védje meg õket, ezzel szemben azt tapasztalják, hogy az állam a nagytõke és a luxusprofit oldalán áll. Vagyis nem egyszerûen vadkapitalizmusban élünk – magyarellenes vadkapitalizmus nehezíti a létünket. A logikusan felépített gondolatmenet következõ láncszeme: véget kell vetni a vadkapitalizmusnak, és el kell indítani a szociális piacgazdaság korszakát. 
Mivel a modern kampányokat bevallottan a médiához igazítják – a fehérvári rendezvényt is azért kezdték délután háromkor, hogy az esti híradókban helyet kapjon – nincs szükség az ígéretek betarthatóságának igazolására, vagy a szükséges pénzfedezet megjelölésére. Orbán Viktor sem vesztegeti ilyesmire az idejét – sõt, a Fidesz kampányemberei nem is ígérnek, õk „javaslatokat tesznek” –, azonban néhány reális, illetve elnagyolt példával kiválóan hitelesíti az elhangzottakat. Azt mondja, miközben lépten-nyomon azt halljuk, „dübörög a gazdaság”, „nagy a jólét”, a Fidesz minden pozitív kezdeményezését azzal söpörték le, hogy nincs rá pénz. A hallgatóság hálás a könynyen érthetõ ellentmondásokért. 
A jól szerkesztett elõadás legfontosabb részei a másfél perces tudósításokba sûríthetõ ígéretek. A legújabbak: a Fidesz nem engedélyezi sem a kórházak, sem a társadalombiztosítás privatizációját. Be fog avatkozni a gyógyszerárképzésbe, nem hagyja, hogy a külföldi gyártók fék nélkül növeljék a magyar lakosság terheit. Változtat azon a hagyományon, hogy az állami megrendeléseknek mindössze húsz százalékát nyerjék magyar vállalkozók. Megvalósítják a teljes foglalkoztatottságot. 
A – mégiscsak – ígéretcsomag összefoglaló neve: magyar szolidaritás. 
Nehéz lesz vitatkozni vele.