– Ez a fundamentalista cukrászda?
Sokat hallottam Önökrõl. Miért fundamentalista a cukrászda?
– Ó, ne gondoljon terrorizmusra!
– Akkor mit takar a név?

– Mi minden édességet szó szerint veszünk. Szereti Ön a túrós táskát?
– Hogyne! Falnék is belõle egyet!
– Mûbõrbõl vagy igazi bõrbõl kéri?
– Hogyan?!
– Érti már? Nálunk szó szerint azt kapja, ami a sütemény neve.
– Bámulatos! És mik azok az izék?
– Kakaós csigák. Az a titka, hogy a csigákat közvetlenül a harmat lehullása után kell összeszedni…
– És csak egy kis kakaó kell hozzá.
– Látom, Ön ritka értelmes vevõ.
– Pardon, mi ez a fémes csengés?
– Ja, a diós patkó esett le a szögrõl.
– S mit tudna még ajánlani?
– Egy püfölnivaló sütit, ez a…
– Dobostorta. És ez a mokaszinra erõsen emlékeztetõ valami?
– Segítek: indiáner. Egy rezervátumból érkezett!
– Más nemzetek ízei?
– Orosz krémtorta.
– Aha! Ezért a cirill betû és a Kalasnyikov! Le vagyok nyûgözve. Mégis, valami pikánsra vágyom!
– Itt van, de ezt meg kell tömni.
– Tömni? Mivel?
– Pénzzel. Jó étvágyat a képviselõfánkhoz!